Brazília 1

 
 
 

Brazília élménybeszámoló

 

Zika helyett plasztika, szamba, Olimpia és végtelen tengerpartok....

A DOE teljesitette az egyik álmomat , vagyis inkább kettőt. Az egyik az volt, hogy eljuthassak Brazíliába, másik, hogy a gyakorlatomat a plasztikai sebészeten tölthesem. Persze nem volt elég az egy hónap, sem az országból, sem a műtőből. Maradtam volna még , legalább egy életet...de nézzük a részleteket!

A Sao Paulo tartománybeli Campinasban éltem a mindennapjaimat , egy lakásban három orvostanhallgató lánnyal. A lakás viszonylag közel volt a kórházhoz, két megállónyira, de gyakran a lányokkal mentem kocsival. Magáról Campinasról nem sokat tudok mondani, mert a hétköznapokon túl nem tartózkodtam ebben a több mint egymillió fős városban, inkább világgá mentem. 

Ami meglepő volt számomra, hogy Brazíliában nagyon sok nő választja a sebészetet hivatásának, ami itthon nem jellemző, vagy ha mégis, akkor a legtöbbet lebeszélik róla, mert család, anyaság stb., stb. A plasztikán például kb. három férfit leszámitva minden sebész nő volt, és az elmondásuk alapján évről-évre csökken a férfiak száma és nő a nőké a sebészeteken. Bár a legtöbb orvos alig beszélt angolul, kivéve akik már magasabb beosztásban voltak, de így is mindenki végtelenül segítőkész volt és próbáltak a lehető legtöbbet magyarázni. Ambuláns és nagy műtéteken egyaránt résztvehettem, ezenkivül a szakrendeléseket is látogathattam. A mütétek közül a legközkedveltebbek a szemhéjplasztika, emlőrekonstrukció, hasplasztika, orrplasztika volt. De sok trauma utáni rekonstrukciós műtéten is résztevehettünk, ahol bőr- és izomtranszplantációt is végeztek. A műtétek hétkor kezdődtek és egész sokáig, estig elhúzódtak. 

A hétköznapokat leszámítva a hétvégéket minden alkalommal máshol töltöttem, volt időm eltévedni Argentínában, szambát táncolni Rióban, osztrigát enni, rákot és vizicsiklót fogni északon Recifében. Mivel ,,social,, programot a helyiek nem igazán szerveztek, így mindent egyedül intézett magának mindenki, de a mai modern lehetőségek mellett nyilván ez nem volt nehéz. 

Az első hétvégét Sao Pauloban töltöttem az egyik lakótársam otthonában, ahol városnézés és kókuszvíz szürcsölése mellett ellátogattunk egy helyi elektrofesztiválra, ahol a helyi különlegességek mellett nemzetközi zenékből is lehetett csemegézni. 

Második hétvégén Foz do Iguacu volt a célállomásunk illetve egy falatnyi Argentína, ahova kőkemény húsz órát utaztunk busszal, de ne ijedjen meg senki minden percet megért, a látvány kárpótolt mindenért, és nem mellékesen megjegyezném, hogy a brazil távolsági buszok kényelmesebbek mint a repűlők. 

Harmadik hétvége Rio !!! Buli!!!Olimpia!!! Röviden így és jó sok felkiálltójellel. Bővebben pedig Rio elbűvölt a maga bájával, színességével és művészeivel , amiből bár vesztett így az akkori Olimpia ill. túl sok turista miatt , de azért például Lapaban a szamba így is felejthetetlen élményt varázsolt , mint ahogyan a Globo nevű csemege is Copacabanan és Ipaneman. És ha már ott voltam nem hagyhattam ki az Olimpiát, ahol megnéztük a triatlont és a bronz medálért folytatott kosármeccset, ahol a spanyolok szerencsére nyertek, igyhát minden vágyam teljesült.

Negyedik és sajnos utolsó hétvégén északra repültem Recifebe, ahol a tengeri ételek habzsolása és osztriga szürcsölés mellett felfedeztem a tenger szépségeit, katamaránnal, csónakkal és tutajon is. Utóbbi igen izgalmasnak bizonyult főleg a nyilt vizeken, de hát túléltem, szerencsére. 

Nah hát így tudnám összefoglani a cseregyakorlatomat a legrövidebben..

Úgyhogy felejtsd el a Zika-t, oltasd be magad sárgalázra, hastífuszra, vegyél egy kis chloriquine-t ( ha az Amazonasba tévednél...) és kalandra fel !