Brazília 2

 
 
 

 

Élménybeszámoló Brazíliából

 

Sziasztok!

Hudy Emese Orsolya vagyok, negyed éves orvostanhallgató. Idén nyáron a DOE-nak és az IFMSA-nek köszönhetően a harmad év utáni Belgyógyászat kötelező nyári gyakorlatomat Brazíliában tölthettem.

Brazília hatalmas, szinte minden állama lehetne egy-egy önálló ország. Államonként azonban eltérő a mentalitás, a helyi szokások, az ételek és az időjárás is. De nagyvonalakban csak annyit, hogy olcsóbb, mint nyugat európa, de a magyar árakhoz képest drágább. Azért a helyi utcai árusok és kifőzdék jó áron futnak, de sokan nem merik kipróbálni, nehogy betegek legyenek. A bab és a rizs egy tányérról sem hiányozhat. A cachaca a helyi „pálinka” amit cukornádból készítenek és némi jég, cukor és lime hozzáadásával fantasztikus koktél:  caipirinha lesz belőle! A brazilok rendkívül lazák. Semmin nem aggódnak, és a „majd lesz valahogy” alapon problémájuk sincs sok. A zika vírussal pedig egyáltalán nem foglalkoznak. Csak úgy, mint az ott „ beszerezhető” egyéb trópusi betegségekkel.

Én az általam harmadiknak megjelölt helyet kaptam Fortalezát. Ott a cseregyakorlatosok vagy családoknál, vagy pedig albis diákoknál laktak. Én egy albis sráchoz voltam beosztva aki nagy szerencsémre örömmel kijött elém a reptérre és kalauzolt haza.

Amikor leszálltam a repülőről este 6 kor egyből megcsapott a hőség . Megtudtam, hogy itt télen-nyáron egyaránt nappal 32-35 fok van, éjjel pedig „lemegy” 28 fok körülre. A két évszak valójában csak abban különbözik, hogy télen fúj a szél. Ez a szeles idő nekem nagyon jól esett, pláne akkor, amikor hosszú nadrágban, felsőben és hosszú köpenyben kellett közlekedni a korházban ahol nincs klíma.

A gyakorlat kicsit brazil módra indult be. Maga a kórház Fortaleza nem egy biztonságos részében volt, de szerencsére „otthonról” csak 3 percre gyalog. Mondták, hogy sötétedés után ne nagyon járkáljak egyedül, mert veszélyes.  Ezt nehéz volt betartani, mert este 5-, fél 6 körül már ment le a nap. De igazából én arra jöttem rá, hogy ez is csak akkor veszélyes, ha látják rajtad, hogy félsz, lassan sétálsz, úgy tűnik, hogy eltévedtél. Mindig magabiztosan, céltudatosan kell közlekedni és akkor valószínűleg nem lehet nagy baj. Az első, az eligazító napon a contact personre alig 1,5 órát kellett várni. Engem a cardiológiára osztottak be. Igazából a kapcsolattartómnak fogalma sem volt arról, hogy hova kell vinnie. Az első épületnél ahova vitt, nem egészen fél óra alatt kiderült hogy onnan a cardiológia alig több, mint  1 éve elköltözött. Majd a megfelelő épületben 3x is eltévedtünk. Végül megtaláltuk az osztályt ahol közölték velem, hogy a dokim, akihez be voltam osztva 2 hét szabadságra ment, és a back up dokim szintúgy. Megkerestem a helyi coordinátort, de csak annyit írt, hogy sajnos ő nem tud nekem segíteni. Innentől kezdve gyakorlatilag szabad bejárásom volt mindenhova. Én többek között a bőrgyógyászaton szerettem lenni, ott tudtak egy kicsit angolul is és olyan elváltozásokat láttam, amit itt Európában nem nagyon ( pl.: lepra). Amit szomorúan tapasztaltam, hogy ismerik ők a higiéniát, csak az a baj hogy nem alkalmazzák. Pl.: kézmosás két beteg között fel sem merül, gumikesztyűt nem húznak. A kórházak iszonyúan leépültek. Klíma az nincs, és sajnos egyszer pont a sebészet osztályra kerültem ahol a frissen operáltak izzadtak az ágyon. Nem hiszem, hogy egy X órás műtét után segít az, ha a beteg a fülledt 35 fokban fekszik ahol nincs légmozgás.

Hétvégenként, általában magunk szerveztünk programot a többi cserediákkal ( 5-en voltunk). Elmentünk Jericoacoaraba ami egy nemzeti parkban lévő üdülő falucska. Arról híres, hogy a helyiek mind a turizmusból élek. 5 utcácska az egész és az utcákon nem beton, hanem csak homok van mindenütt. Közvilágítás sincs, csak az éttermekből, hostelekből kiszűrődő fény. Homokdűnéket, kaktuszokat és szamarakat látni bármerre amerre megyünk és az utolsó utca után közvetlenül a csodás óceán, szóval fürdeni is tudtunk J

Ellátogattunk még Recifebe, amely az egyik legnagyobb városa Brazíliának és azért a legnagyobb álmom is teljesült : Rio De Janeiro városába is eljutottam.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a cseregyakorlat programot, azon belül Brazíliát !!! Sokat tapasztaltam az ottani egészségügyről, feltétlenül hasznosnak tartom a gyakorlatot, ugyanakkor a lehetőségeimhez képest igyekeztem megismerni az ottani kultúrát, az életmódjukat, a szokásaikat.

Ha eljuttok Brazíliába, csak egy jó tanács : Ne féljetek, ha problémák adódnak a végén úgyis minden megoldódik !

 

Engedélyezem, hogy a Debreceni Orvostanhallgatók Egyesülete (DOE) a facebookos csoportján, ill. a DOE honlapon publikusan is megossza az élménybeszámolóm és a fényképeimet.